Orosz emlékszoba

Az emlékszoba létrehozásának célja, hogy a sport, a tudomány, az oktatás, a művészet és a közösségi szolgálat terén egyaránt maradandót alkotó Orosz család hagyatékát megőrizze, közkinccsé tegye és továbbadja a következő nemzedékeknek.

A kiállított tárgyak, fényképek, dokumentumok, műalkotások, érmek, oklevelek és személyes emlékek nemcsak egy kivételes család több nemzedéken átívelő történetét idézik fel, hanem Kolozsvár 20. századi történetének egy fontos fejezetét is láthatóvá teszik. A családi hagyaték révén többek között Orosz Endre néprajzkutató, régész, pedagógus és az Erdélyi Kárpát-Egyesület egykori főtitkára, valamint az öt úszóbajnokot adó Orosz-dinasztia tagjainak életútja és teljesítménye is megelevenedik.

Az emlékszoba gondolata Maier-Orosz Judithban már németországi évei alatt megfogalmazódott. A rendszeres lomtalanítások alkalmával gyakran látott az utcára kidobva teljes családi hagyatékokat: bútorokat, fényképeket, iratokat, leveleket, könyveket és használati tárgyakat. Ekkor határozta el, hogy saját családjának emlékei nem juthatnak hasonló sorsra. Az elhatározás akkor vált konkrét feladattá, amikor férjével végleg hazaköltözött Kolozsvárra, és a nagyszülői házban két nagy dobozra bukkant. Az egyik családi dokumentumokat, iratokat és fényképeket, a másik szülei, nagynénje és testvére úszópályafutásának emlékeit, érmeket, kupákat és okleveleket rejtett. A dokumentumok feldolgozása és rendszerezése hónapokon át tartó, fizikailag és érzelmileg egyaránt megterhelő munka volt.

Ebből a személyes emlékőrzésből nőtt ki az Orosz-emlékszoba terve, amely az Orosz Alapítvány és a Kincses Kolozsvár Egyesület együttműködésével valósult meg. Az emlékszobának otthont adó Kolozsvári Magyar Szalont ugyancsak Maier-Orosz Judith nagylelkűsége és az Orosz Alapítvány támogatása hívta életre.

„(…) jusson eszükbe a saját családjuk. Vegyenek elő egy régi fényképet, és időzzenek el mellette. Olvassanak el egy régi levelet. Legyen türelmük leülni az idősek mellé, és hallgassák meg a történeteiket. Azokat a tárgyakat pedig, amelyeket szeretettel adnak át önöknek, őrizzék meg. Ha ezt megtesszük, az garancia arra, hogy az utánunk következő nemzedékek is emlékezni fognak ránk. Mert az emlékezés nem visszapillantás, hanem felelősség” – Maier-Orosz Judith

Orosz Endre szerény anyagi hely­zete ellenére önszántából kutatott, érdeklődése páratlanul tág volt. 1895-től 25 éven át az apahidai általános iskola tanítója és igaz­gatója volt. Régészként 115 ősré­gészeti telepen ásatott, 1900-ban feltárta az Apahida melletti La Tène kelta sírmezőt. Unokái 2015-ben teljes régészeti gyűjteményét a Marosvásárhelyi Megyei Múzeum­nak adományozták. 5600 darabos néprajzi gyűjteményét 1928-ban eladta az 1923-tól működő Erdélyi Néprajzi Múzeumnak, és szorosan együttműködött igazgatójával, Romulus Vuiával. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület főtitkára, az Erdély folyó­irat szerkesztője, túravezető és túravezető-tanfolyamok szervezője volt. 1926-ban megalapította a kerékpár- és fotószakosztályt. 1933–1945 között önkéntesként vezette az 1848-as Történelmi és Ereklye Múzeumot.
Orosz Endréné Hübner Ilona az 1800-as évek végén Budapesten szerzett tanítónői képesítést hat ága­zatban: német, magyar, kézimunka, torna, szépírás, valamint dadogók és hebegők oktatása. 1896-tól Nagy­zsomboron, Apahidán, Ördög­ke­resztúron, Vajdakamaráson és Kolozsváron tanított. 1901-ben házasságot kötött Orosz Endrével, és négy gyermekük született: Ferenc, Ilona, Gábor és Klára. Borzenné Hübner Emma 1918-ban bekö­vet­kezett halála után felnevelte annak három árván maradt gyermekét, Tibort, Lászlót és Évát is.

Újhelyi Ferenc 1907-ben dr. Kovács Kornél miniszteri biztost követte a Kolozsvári Kerületi Mun­kásbiztosító Pénztár élén. 1910-ben Király Margitot vette feleségül; két lányuk született. 1913-ban önkormányzati igazgatósági tag volt, 1915–1918-ban a kolozsvári közellátás egyik szervezője. 1918-ban a megalakuló Magyar Nem­zeti Tanács tagja; december 12-én a Károlyi Mihály-kormány belügyminisztere a kelet-ma­­gyar­­­-országi magyar érdekvédő fő­kor­mányzóság közlekedési, bányá­szati és szénügyi osztály­vezetőjévé nevezte ki. 1920–1933 között a Romániai Építőmunkások Szövet­ségének titkára volt. 1925-től két városi tanácsi ciklusban képviselte Kolozsvár magyar társadalmának érdekeit; részt vett a genfi nép­szövetség munkaügyi konfe­ren­ciáján. 1928–1940 között a városi Műszaki Tanács tagjaként magyar építőmunkás-tanfolyamokat ve­ze­tett: falkötés, számtan, mértan, szerkezettan.
Újhelyi Ferencné Király Margit 1910-ben kötött házasságot Újhelyi Ferenccel. Két leányuk született: Margit 1911-ben, Irén pedig 1913-ban.

Orosz Gábor testnevelői és ro­mántanári képesítést szerzett, majd több kolozsvári iskolát igaz­gatott. 1942–1954 között a Kis­mester, ma Bob utcai iskola igaz­gatója volt; rövidebb ideig a Leány­líceum, a mai Apáczai Csere János Elméleti Líceum aligazgatójaként és a Brassai Líceum igazgatójaként dolgozott. 1958-ban felkérték egy sportiskola alapítására, amely sokáig az Eminescu Líceum mellett működött. 1950 körül az Universi­tatea sportklub ügyvezető elnöke volt, annak egyik legfényesebb korszakában. Lelkes sportem­ber­ként tizenkétszeres országos baj­nok 400 és 800 méteres gyors­úszásban, kétszer megnyerte a 25 kilométeres Duna Bajnok­ságot, és alapembere volt az Uni­versitatea többszörös országos bajnok vízilabdacsapatának. Évtizedekig a Megyei Úszó­szö­vetség elnöke; titkárnői Boros Lajosné és Nagy Gabriella úszó­bajnokok voltak.
Orosz Gáborné Újhelyi Irén háztartásbeliként a család alap­köve és megtartóereje volt. Fiata­lon a Kolozsvári Egyetemi Sport­klub, az Universitatea tag­jaként úszott, és a 100, valamint a 200 méteres mellúszásban tízszer nyert országos bajnoki címet. Két leánya született: Katalin 1934-ben, Judit pedig 1942-ben.

Dr. Flora-Orosz Katalin 1946– 1961 között Románia leg­ered­ményesebb úszója, 36-szo­ros országos bajnok és 40 országos re­kord birtokosa volt. 1958-ban álta­lános orvosi diplomát szerzett a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. 1959-ben a bukaresti Sport­orvosi Intézet alapító tagja lett; nőgyógyászatra és balneológiára szakosodott, olimpiai válogatottak orvosa volt. Tanulmányait és nagy versenyeken szerzett orvosi tapasz­talatait rendszeresen közölte román és német szaklapokban. 1986–2000 között a Frankfurti Sportorvosi Inté­zet főorvosa volt. 2012–2021 között szenior úszóversenyeken 11 világ­bajnoki és 5 Európa-bajnoki aranyat nyert, 17 világcsúcsot állított fel. 2021-ben végleg visszatért Kolozs­várra, és tragikus hirtelenséggel elhunyt. Emlékét a Hațieganu-parki bronz mellszobor, az uszoda bejárati díszpannója, az Orosz-emlékház domborműve és kitüntetései őrzik.

Maier Orosz Judith 1956 és 1967 között 6 ifjúsági és számos iskolai-egyetemi úszóbajnokságot nyert. 1967-ben textildiplomát szerzett a helyi Ion Andreescu Képzőművészeti fő­iskolán; 1989-ig a România Munci­toare (volt Schul Kendőgyár) ter­vező­osztályát vezette. 1989–1994 között férjével, Radu Maierrel Mün­chen­ben élt. Válása után Katalin nővéréhez költözött; hiába keresett szakmájában állást, 1994–2021 között a frankfurti Ortopédiai Intézet titkár­nőjeként dolgozott. Nővérével világot járt, útleírásokat írt (Thaiföld, Mexikó, Kréta, Ausztrália, Madeira, Jamaika stb.). 2016-ban újra úszni kezdett; 6 világbajnoki aranyat, 1 ezüstöt, 1 bronzot, 9 Európa-bajnoki címet nyert. 2022-ben emlékházzá tette örökölt nagyszülői házát. Az általa létrehozott Orosz Alapítvány célja a közösségi, főleg ifjúsági kultúr- és sportélet segítése. Az ország legi­dő­sebb aktív úszónője.